Bemutatkozás

Pszichológus és tanári diplomámat 2004-ben szereztem az ELTE-n. Emellett elvégeztem a szociálterápiás szerepjáték alkalmazói képzést is, hogy ezt a módszert használva tudjak a jövőben gyerek, illetve felnőtt csoportokat vezetni. Újabb négy év tanulás után a Semmelweis Egyetemen szakvizsgáztam. Dolgoztam gyermekotthonban, általános és középiskolában, főiskolán és - az utóbbi nyolc évben - pedagógiai szakszolgálatnál. A szakma előírásainak megfelelően és saját fejlődési igényemnek köszönhetően rendszeresen veszek részt továbbképzéseken.

Munkám során a gyerekek állnak a fókuszban, az ő jobblétük érdekében igyekszem a szülőkkel (és szükség esetén a pedagógusokkal) szoros együttműködésben megoldási lehetőségeket találni a felmerülő nehézségekre. Minden gyerek, szülő és család más, ezért a kérdéseket és a válaszokat mindig az adott helyzetben kell közösen megtalálnunk. Emiatt időről időre a szülővel/szülőkkel is beszélgetek, ezeken az alkalmakon a gyerekek nem vesznek részt. 

A gyerekekkel való egyéni foglalkozások során játszunk, alkotunk, nevetünk, elmélyülünk, néha kicsit félünk vagy szomorkodunk, és végül jó érzésekkel zárva találkozásunkat, elbúcsúzunk. Szükség esetén Kókusz cica (házimacska) segíti a munkámat vagy kimozdulunk a négy fal közül, és teszünk egy sétát a természetben.

Többek között a következő problémákkal fordulhatnak hozzám: ha a gyerek túl félős, szorong, nem akar óvodába/iskolába menni, nem tud barátokat szerezni, rosszul alszik, rosszul eszik, társaival agresszív, kiközösítik, indokolatlanul rosszkedvű, túl sokat ül a képernyő előtt, otthon kezelhetetlen, nem fogad szót, nehezen birkózik meg szülei válásával, testi tüneteket produkál (ha orvosi kivizsgálása már megtörtént), indulatait nehezen kezeli, bepisil/bekakil, furcsa szokásai vannak, kényszeresnek tűnik.

Szeretettel és szakértelemmel várom a gyerekeket és szüleiket!

Pszichológus és hozzá kapcsolódó tanári diplomámat az ELTE-n szereztem 2004-ben, majd később a doktori iskolát szintén itt végeztem el.

Közel húsz éve dolgozom a felsőoktatásban. Tanári munkámon belül az élmény alapú csoportfoglalkozások vezetése áll hozzám a legközelebb, ahol a hallgatókkal oldott légkörben, interaktívan, az egyéni igényekhez igazodva végezzük a sokszor játékos, egyben tanulságos gyakorlatokat.

Gyerekkorom óta sok időt töltök a természetben, számomra egy erdei séta nem pusztán felüdülés, hanem visszatérés egy olyan ősi közegbe, ahol (ön)magam lehetek. Néhány évvel ezelőtt megérett bennem a gondolat, hogy szenvedélyemet a foglalkozásommal kombináljam. Elvégeztem a túravezető képzést, majd az ott szerzett gyakorlatot pszichológiai ismereteimmel ötvözve, „pszichotúrák”-at indítottam. Azóta megtapasztalhattam, hogy a természet, a természetben töltött idő nem csak a saját, de a velem (pszicho)túrázók lelki egészségére és ellenállóképességére is pozitív hatással bír.

Vallom, hogy pszichológiai ismeretekre nem csak a szakmabelieknek van szüksége, ezért keresem azokat a lehetőségeket, ahol olyan gyakran felmerülő témákról beszélgethetek laikusokkal, mint például gyereknevelés, emberi kapcsolataink, félelmeink és lelki nehézségeink megoldása.